Az
SSD-k (flash) adatmentése teljesen más technológiát kíván mint a
merevlemezeké. Folyamatos fejlesztésem során ezt az irányt sem
hanyagolom el. Remélem, hogy hamarosan beérik munkám gyümölcse, és
teljeskörűen
fogom tudni elvállalni a mentéseket SSD-k esetében is. Addig viszont
sajnos a belső titkosítással rendelkező SSD-k esetében
(legismertebbek
a SandForce kontrollerek)
a
menthetőség korlátozott. SSD-k esetében vállalom a SATA és M.2 (SATA és NVMe) csatlakozással rendelkezőeket is. Az alábbi táblázatban kapacitás
alapján adom meg a fix árakat, melyek sikeres mentés esetére
érvényesek. A fix mentéses ár ismerete miatt a fix árú
adatmentéseket
automatikusan megrendeltként kezelem! Munkámat
az árlista
és a vállalási
feltételek alapján végzem.
FONTOS! Minden mentéshez egyedi árajánlatot adok a leadás előtti egyeztetéskor. Az alábbi irányárak 2023 februáriak! A jelenleg várható árak 66%-al magasabbak! Kérem, figyelmesen olvassák át.
Sürgősséggel leadott mentések esetén 50% felárat számítok fel.
SSD
kapacitás:
|
Irányár:
|
SSD
kapacitás:
|
Irányár:
|
0-32 GB
|
90.000,- Ft
|
129-160 GB
|
170.000,- Ft
|
33-64 GB
|
140.000,- Ft
|
161-256 GB
|
205.000,- Ft
|
65-128 GB
|
155.000,- Ft
|
257-512 GB
|
280.000,- Ft
|
Nem
monolith (hagyományos vagy normál méretű) kialakítású pendrive és
memóriakártyák árai:
Kapacitás:
|
Irányár:
|
Kapacitás:
|
Irányár:
|
0-32 GB
|
60.000,- Ft
|
129-160 GB
|
170.000,- Ft
|
33-64 GB
|
140.000,- Ft
|
161-256 GB
|
205.000,- Ft
|
65-128 GB
|
155.000,- Ft
|
257-512 GB
|
280.000,- Ft
|
Monolith
(mini, mikro méretű) memóriák mentése:
Kapacitás:
|
Irányár:
|
Kapacitás:
|
Irányár:
|
0-4 GB
|
50.000,- Ft
|
9-16 GB
|
90.000,- Ft
|
5-8 GB
|
70.000,- Ft
|
16 GB felett
|
egyedi árajánlat
|
Az SSD-k a számítástechnika új adathordozói. Bár már
régóta ismert tárolási technológia áll mögötte (EEPROM), ennek folyamatos
fejlesztése elkerülhetetlen. Mivel a Winchesterekhez képest
más technikát használ az adatok tárolásához, így teljesen más
megoldásokkal is kell a mentését megvalósítani. Sajnos ez az új
technika hiába írható le egyszerűen, a gyakorlati megvalósítás nagyon
nehéz.
Pár dolog, mely nehezíti a munkát, bár látszólag
könnyítenie kéne:
Nincs
kopó alkatrésze. Sajnos van. A technológia őse az EEPROM. Ez
elektromosan írható és törölhető alkatrészt takar. Belőle
alakították ki a FLASH-t ami alapvetően ugyanúgy működik, csak nem
az egész chip tartalma kerül törlésre egy utasítás hatására, hanem
csak egy blokkjáé. Viszont mindkettő írhatósága véges. A tárolás
alapja, hogy egy elszigetelt helyre elektronokat juttassunk. Ezeknek
a külvilágtól elzárt elektronoknak a térereje az, ami a valós adatot
hordozza. Egy ilyen szigetre a technika fejlődésével egyre több
bitet tudunk helyezni. Az egy bit (SLC), két bit (MLC), három
bit (TLC) vagy négy (QLC) esetében kettő, négy, nyolc, vagy tizenhat különböző töltöttségi
szintet kell megkülönböztetni. Ezzel csak két gond van. Egy szigeten
senki sem szeretné leélni az életét, és az elektron is így van
ezzel. Vagyis történik "szökés" melyet szivárgásnak
nevezünk. Ezzel bizonytalanná válhat a tárolás, hiszen változik a
sziget töltöttségi állapota. A másik, az elektronok szigetre vagy
onnan kijuttatása. A természetben az elektronok ismert vándorlása
felhők között a villámlás. Ismerjük hatását, ha leér a földre. Nincs
ez máshogy a félvezetőn belül sem, csak kicsiben. Egyszer elege lesz
a félvezetőnek ebből, és meghibásodik az a blokk.
Csak
ki kell olvasni a flash tárolót, és megvannak az adatok. Itt is
csak két gond van. Az első, hogy az előbb leírt öregedés miatt a
gyártó az adatokat mint a paszianszban mozgatja a tárolón belül.
Erről egy táblázat készül, így kifelé látszólag nincs változás. A
mozgatást segíti, hogy a tároló belső mérete nagyobb, így tartalék
is van benne, mely nem része az aktív területnek. Ezt hívjuk
wearleveling algoritmusnak. Világos, hogy ennek ismerete és
használata nélkül az eredeti adatterület nem állítható helyes
sorrendbe. A másik, hogy a gyártók titkosítást építenek be. Még ha
nem is kérünk jelszót a tároló használatához, akkor is titkosított
formában tárolja adatainkat. Ennek jó oldala, ha meghibásodik,
illetéktelenek nem férhetnek hozzá adatainkhoz. De ez az adatmentés
során a rossz is. Hozadéka a titkosításnak, hogy a konkurens gyártók
nem jutnak hozzá a másik gyártó wearleveling algoritmusához. Mivel
szinte mindenkinek ugyanabból az alapanyagból kell a világon
dolgoznia (a chip gyártók száma drasztikusan lecsökkent), így ez a
hozzáadott tudás lesz, mely meghatározza egy SSD strapabírását.
Leforrasztjuk
a flash-t és kiolvassuk. Ez nem lehetséges a monolith eszközök
esetében. A kis méret miatt sokszor egy félvezető tartalmazza a
vezérlőt és a tárolót is. Másik eset, mikor kemény műgyantával az
egész miniatűr eszközt kiöntötték, hogy megfelelő strapabírását
biztosítsák. Az ilyen tárolók mentése csak úgy lehetséges, hogy
mikroszkóp alatt a rögzítő gyanta megbontásával meg kell keresni a
csatlakozási pontokat, majd ezeket kivezetni.
A
fentiek alapján az SSD-k mentése a mai technika szintjén gyári
segítség nélkül szinte lehetetlen. (Külföldi
cikk erről.) Nem tudom ezt a helyzetet elfogadni, így
folyamatosan kutatom a lehetőségeket, fejlesztek és
nem
zárom le ezt az adatmentéses irányt. |